Aki beszélleni is tud...

Két góbé utazik a brassó-segesvári vonaton. Egyszer csak egy oláh falu állmosáná -mert ilyen is akad arrafelé- felszáll a vonatra és benyit a fülkéjükbe egy zsíros oláh. Aztán az egyik góbéval kezd magyarul beszélgetni. Mikor már jól kidiskurálták magukat s a következő állomáson az oláh cihelődik és elköszön, azt mondja a góbé a másiknak:

-No, komé, emmán ember!

-S hát ugyanvalós miért?

-Azért, mert tud beszélleni és tud oláhul és tud...

*

Ez már baj! Erdélyben, mióta oláh megszállás alá került, a különféle lelkibajok közül a három legsúlyosabbat így definiálják:

Ha valaki lop, az -kleptománia.

Ha valéaki gyújtogat, az -pirománia.

Ha valaki lop, gyújtogat, hazudik, öl és rabol, az- Nagyrománia!

*

Az örök rejtély. A nagy lapbetiltások idején egy kassai magyar újságírónak útlevélre van szüksége, s ez okból felmegy a rendőrségre. Ott az egyik cseh írnoknak bediktálja a személyi adatait.

-Foglalkozása?- kérdi az írnok.

-Szerkesztő.

Az írnok csodálkozva ránéz és széttárja a karjait:

-Na és miből él...?

*

A jó szív és annak következményei. A rimaszombati adóhivatalba beállít a palóc és nagy adó miatt panaszkodik. Addig kesereg, amíg a cseh hivatalfőnöknek megesik rajta a szíve és azt mondja neki:

-Na, nem bánom! Fizesse az adóhátralékot négy évig, egyenlő részletekben.

Nagyot horkan erre a palóc:

-Mi a ffene? Az urak még négy év múlva is itt akarnak lenni?

Nyomban lefülelék...

*

Tapintatosan. Egy dúsgazdag francia nagytőkés Belgrádba utazik, hogy ott a szerb pénzügyminisztérium közegeivel némi nemű állami kölcsön folyósításairól tárgyaljon.

Elsőnek magával a pénzügyminiszterrel tárgyal. Mikor a miniszter elköszön tőle, megdöbbenve konstatálja, hogy az aranyórának, lánccal együtt, valaminő rejtélyes úton s módon lába kelt.

Belép a szobába az államtitkár. A francia elmondja, mi történt és tapintattal hozzáteszi, hogy számára az egész ügy teljességgel érthetetlen, mert a miniszterrel négyszemközt tárgyalt, s rajtuk kívül senki sem tartózkodott a szobában.

Az államtitkár erre rákacsint, és szótlanul távozik.

Pár perc múlva jön vissza és hozza a láncon az órát.

-Visszaadta? -kérdi elképedve a francia.

-Pszt! ... -int az államtitkár. -Nem vette észre!

*

Sóhaj egy kép előtt. Egy öreg, nagyon öreg tót atyafit valaminő ügyben beidéznek a pozsonyi törvényszékre. Mikor belép a tárgyalóterembe, s ott megpillantja a falon, vastag aranyrámában Masaryk köztársasági elnök alakját, búsan felsóhajt:

-Szegény sztari királyunk, Ferenc Jóska! Hát már azt a szép palástot is lelopták a csehek?!

*

Földrajz Erdélyben. A tanfelügyelő, illetőleg az oláh revizor, meglátogat a Székelyföldön egy iskolát. Éppen földrajzóra van.

-No fiam, -szól a revizor s odaint egy nebulónak-, mutasd meg nekem a térképen, mettől meddig tart Romania Mare?

-Abbiza nem sokáig, -mondja a legmélyebb meggyőződéses hangon a gyerek.

A revizor éktelen méregbe gurul:

-Kitől hallottad ezt?! A tanító úrtól?!

A gyerek ránt egyet a vállán:

-Ökeme nem mondta, de idesapám s a rokonyok mind azt beszélik...

*

Akit nem lehet becsapni. Mikor a csehek megszállták a Ruténföldet, egy magasrangú prágai hivatalnok beült Munkácson a restibe s ott jó magyar borocska mellett várta a vonat indulását. Eközben berúgott, mint egy csacsi.

Egyszer csak látja, hogy az asztalához letelepszik egy hernyósipkájával és kaftánjával egy pajeszos izraelita. Írtózatosan felháborodik a tiszteletlenségen és rákiált:

-Mondja! Maga van egy zsidó?

A kaftános férfiú alázattal földig görnyedve válaszol:

-Sajnos, uram, az vagyok.

Határtalan öntudattal végignézi őt a prágai potentát, egyet kortyint, s így szól:

-Mer latom!

*

Husz lej az igazságért. A román tanfelügyelő iskolalátogatóban jár egyik udvarhelyi iskolában. Váratlanul érkezik, és amikor belép, a táblán a következő felírás fogadja: "Talpra magyar!" Dühbe guruk, s ráordít a gyerekekre, mondják meg azonnal, ki írta azt a táblára. A gyerekek makacsul hallgatnak. Erre ravaszkodni kezd a tanfelügyelő és húsz lejt ígér annak a gyereknek, amelyik megmondja, ki írta a táblára a "Talpra magyart"! A pénzt ki is teszi.

Feláll az egyik székely gyerek s megkérdi:

-Hát aztán biztos, hogy odaadja az úr azt a pénzt?

-Biztos hát!

-Hát akkor tartsa ide, hogy én is fogjam egyik felét. Akkor megmondom.

A tanfelügyelő odanyújtja a húsz lejest, a nebuló kikapja a kezéből, szippant egyet, és nagy bátran kivágja:

-Petőfi Sándor írta!

*

Népisme a respublika védelmében. Egy felvidéki tót iskolában azt kérdi a cseh tanító a tanulóktól:

-No fiúk, ki tudná megmondani, kik a mi köztársaságunk legnagyobb ellenségei?

A cseh tanító persze a magyarokra gondol.

Feláll Gyuro és azt mondja:

-A franciák.

-Szamár vagy, ülj le!

Feláll Miso, s azt mondja:

-Az oroszok.

Feláll Jozso s mondja:

-A szerbek.

-Szamarak vagytok mind! Hogy megkönnyítsem a dolgotokat, elárulom, itt laknak a szomszédunkban.

Nagyot csillan erre a szeme Janonak, s felugrik:

-Azok a büdös csehek, tanító úr!

*

Szakvélemény egy szoborról. Temesvárt a vasúti állomástól elvezető főútvonalon felállítottak egy római szobrot: Romulus és Remus szopik a farkastól. Nézegeti a szobrot két vidékről berándult sváb atyafi. Nem értik sehogy, s egyik végre hosszas fejcsüválás után megszólal:

-Mi akar ez lenni, szomszéd?

-Hát mi lenne, két oláh gyerek még a kutyából is kilopja a tejet!